a tegnap este megbeszéltük, hogy ma kirándulunk. mert Konrad, egy német srác (mindenki német...) talált egy jó kis útvonalat, kb 11 km hosszú. és végre jó idő lesz. és az is lett :)
fel is kerekedtünk, fél 11-kor, 6-an, buszoztunk egy csomót. mert hát hiába icipici itt minden, és nincsenek távolságok, de ha a busz a lehető legtöbb kanyart próbálja belezsúfítani az útvonalába, akkor az bizony hosszú lesz. a dingli cliffs-nél kezdünk. nagyon szép helyeken fényképezkedtünk, Edának van profi fényképezőgépe, úgyhogy lehet hogy lesz új profilképem is. onnan sétálgattunk tovább. láttunk kis templomot, nagyobb templomot, újabb sziklaszirteket. a bombacélpont kis szigetet is. elvileg egész végig a part mellett haladt az útvonalunk. elvileg.
gyakorlatilag meg egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy nem látjuk a tengert. egy icipici szigeten vagyunk. és nincs tenger... pedig a héten azt is megtudtuk, hogy minden máltai csókolózott már naplementében strandon, merthogy ez egy sziget, és így könnyű... szóval hiányoltuk ma kicsit Stafant, aki mindig nagyon ügyes guide, historical detail-ekkel is ellát minket. ehhez képes Konraddal elvesztünk. amikor aztán végre arra járt egy autó, amerre mi is, kaptunk egy kis útbaigazítást, hogy bizony a sziget közepe felé tartunk, pont ahogy sejtettük.
ez a kicsit nagyobb kerülő miatt aztán pont lekésük a Hagar Quim templom (kr.e. 3000...) nyitvatartását. aztán kiderült, hogy nem tudok suttogni. egy brit srácot hallotunk beszélni a barátnőjével, és az akcentusát hallgattuk, meg hogy milyen spontánul beszel már angolul... hiszen britt... és meghallották. mert nyilván elfelejtettünk németre váltani a dolog megtárgyalása érdekében.
a blue grottot viszont még naplemente előtt elcsíptük, de már nem jártak hajók, szóval fentről nézegettük, és gyönyörködtünk. és minden második bokornál fénykézekedtünk, mert onnan még szebb volt a táj, mint az előbb. és a naplementét is kivártuk, a kerítésen ücsörögve.
hazafelé nagyon romantikus volt. a buszvezető lekapcsolta a busz belsejében a lámpát. csak a megállókban kapcsolta fel, hogy az aktuálisan felszállók lássák, hogy hol van még üres hely. aztán meg amikor egy helyen nem fért el a busz, mert egy autó négy pislogóval megállt az út közepén, akkor par dudálás után lazán útvonalat változtattunk. bírom ezeket a moltízokat, nem azok az izgulós fajták :) mdinában átszálláskor vettünk megint pastizzit, mert már tudjuk nagyon, hogy hol kell. lesz holnap reggelire is. aztán meg dönert vacsoráztunk. nem tudom, hogy Eda töröktudása miatt-e, vagy mindig így szokták-e, de tele volt hússal. aztán meg még Martat is meglátogattuk, mert beteg volt ő is napokban, mint mindenki más, csak ő jobban.
és a három helyett már csak két törcsim van. és nap szava meg a breathtaking lett.
kis képotlás következik:
 |
| ezeket nem ettem meg |
 |
| meg ezeket sem |
 |
| mindennap más színü a tenger és mindennap mindig mégszebb. mégha haragos is |
 |
| kék |
 |
| Puskás burger |
 |
| another day another blue |
 |
| tegnapi ebédszünet, végre újra napsütésben |
 |
| ma, itt még a parton |
 |
| dingli cliffs |
 |
| itt már nyoma sincs a tengernek, inland |
 |
| ebédszünet |
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen